Egyszer mindent el kell kezdeni

Üdvözlet néktek, errejárók!

Egész eddig foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon mi a viharért kezdenek el blogot írni az emberek. Nos, a gondolkodás nem segített, úgyhogy empirikus tapasztalatszerzésre szántam el magam, és nyitottam egy saját blogot.
Ami azt illeti, nem is igazán tudom, mit érdemes egy bloggal csinálni. Naplót az ember általában titokban ír, kézzel - vagy jegyzettömbe, a gépen - tehát nem épp egy publikus irományról van szó. Mindenesetre, egyszer már megpróbáltam valami blogfélét vezetni, de egy idő után elhanyagoltam: lehet, ennek is ez lesz majd a sorsa.
Mindazonáltal, amíg van, igyekszem legalább kétnaponta írni bele valamit, hogy addig se unatkozzatok.

Így kezdetnek, lehet, hogy be kéne mutatkoznom.
Balkó Rita a becsületes nevem, de az elmúlt 17 évben jó pár becenevet/gúnynevet sikerült magamra szednem. Hogy a Vándorló Palotából idézzek: "Hány neved van? Amennyi csak kell a szabadsághoz..." Tehát, barátok közt Dharkként vagy Demiként vagyok ismeretes - előbbi az alteregom, utóbbi a művésznevem. A suliban - Friedrich Schiller, Pilisvörösvár - pedig több hegynyi nevem van, többek közt Vámpír vagy Sátánka a kicsik között - imádnak a kisklambók, tudj' Isten, miért.

Művészlélek vagyok, imádok - és az egót félre téve, tudok is! - írni, szívesen rajzolok, barkácsolok. Stílusom leginkább a csöves hippi és a szakadt rocker között van, zenei ízlésem is inkább a rock-heavy metal felé tolódik el. Ettől függetlenül mindent szívesen hallgatok, ami igényes - igen, még a gépzenét is, vagy egy-egy jól sikerült diszkószámot is. A rapnek viszont esélye sincs.
Sokáig foglalkoztatott a goth stílus, nagyon szerettem volna magam is úgy kinézni, mint azok a gyönyörű lányok a habos-babos-csipkés fekete ruháikban, keszytűikben, vagy épp a csatos-bakancsos kabátos fiúkat irigyeltem - őket jobban. Sajnos, se pénzem nincs ilyen cuccokra, sem pedig alakom hozzá, így többnyire abból élek, amim van. Szeretek varrni is, és szívesen járok magam készítette ruhákban, bár ebből egyelőre csak egy harangujjas felső és egy bohócjelmez van. Bár, ami azt illeti, a csörgőssipkám nagyon jól sikerült.

Ha mindenképp jellemeznem kell magam, akkor íme, pár szóban: agresszív állat, anyáskodó, tanító, tanonc, őrült, skizó, nagyszájú, talpraesett, lovagias - ide a kardomat! -, lusta, számítógépőrült, könyvmoly, darkos. Sorolhatnám még, de nem fogom, aki ismer, tudja milyen vagyok. Aki meg nem, az maga döntse el, mit veszített az életből.

Utószóként még megjegyezném, hogy tagja vagyok a PaThalia nevet viselő iskolai színtársulatunknak. Imádom a színházat, és imádom a színpadot. Bár nem vagyok vallásos - de a magam módján hiszek - számomra a színház, a színpad nagyobb szentséggel bír, mint a leggyönyörűbb katedrálisok. Bár, azt hiszem, a kölni dóm még versenghet a kegyeimért. X)

Holnap ismét jelentkezem, addig is, megpróbálom kideríteni, hogy kell ezt a vacakot szerkeszteni. Üdv!

Rita (Demi, Dhark, ahogy tetszik)