Na, üdv, megint itt.
Ma jöttem haza a Bencétől, azt hiszem, minden problémám abból fakadt, hogy túl alacsony volt a vérem Bence-tartalma. Hiányzott már nagyon, de most megint feltöltődtem szeretettel a hétvégéig: kevésbé leszek morcos, sőt, azt hiszem, a héten még mosolyogni is képes leszek az emberekre. Mármint, olyan szívből jövősen, nem kárörvendőn/gúnyosan/mentenkinyírlak! módon. *vigyor* A tételfelelés jól sikerült, ötöst kaptam, Ady magyarságköltészetét húztam. Örülök, hogy nem Karinthyt, mert bár imádom a fickó humorát, fenéket se tudok a novelláiról... *szégyelli magát* A lényeg, hogy kb. 5 perc alatt lefeleltem, oszt mehettem is Isten hírével.
Amúgy, említettem már, hogy utálom a decembert? Mármint, nem a karácsony vagy egyéb ilyesmi miatt, bár ezek is rátesznek egy lapáttal. Mindig a december a legkaotikusabb hónap az évben, még nyolcadikban is ekkor voltam totál kész, pedig akkor csak felvételikre kellett készülni, nem érettségire... Na mindegy.
Szóval, nekem a december a havon meg a karácsonyon kívül dupla agybajt jelent, vizsgákat, különféle tennivalókat, és persze ajándékkreálást. Én ugyanis a maradi "csináld magad!" korszak szülötte vagyok, és nem igazán szeretek ajándékot VENNI. Egyrészt azért, mert sosincs elég pénzem - bár szombaton megint kerestem 2500 Ft-ot a karácsonyi vásárban - másrészt, jobb szeretem magam csinálni: megbízhatóbb, személyesebb. Kíváncsi vagyok, miért nem készítenek többen ajándékot. Komolyan, megkímélnék magukat egy csomó fölösleges agybajtól, cipekedéstől városszerte, stb. Nem kellene azon agyalni, hogy az a bizonyos valaki erre az órára gondolt-e, vagy ez a bor tetszeni fog-e a morcos nagypapának. Főzzünk otthon likőrt, varrjunk, fessünk! Ha egy családtag képes a kézzel készített ajándékon kiakadni, ne adj Isten, sérelmezni, az úgyis Tajgetosz-pozitív. Idén is valószínűleg varrok mindenkinek, a fonalbaba-ötletem ugyanis darabokra hullott - konkrétan egyetlen fejet csináltam, de az a nyolc méter ragasztónak hála már nem letekeredett: darabokra tört! Sebaj, senki se lehet tökéletes... Néha azért egyszerűbb venni valami apróságot, jelképeset. A nagy ajándék úgyis illetlen, meg drága is. Én nem pénzben mérem a szeretetem. *vigyor*
Mindegy, van egy hetem legyártani azt a 10-20 babát, úgyhogy holnap lemegyek az anyagboltba - kegyetlen drágák, de Pestre nem tudok bemászni, csak hétvégén, majd arról is mesélek! - kerítek valami olcsó, bőrszínű anyagot alapnak, a ruhákat megoldom itthoni maradékból. Aranyosak lesznek, majd ha elkészültek, csinálok képeket, oszt megosztom veletek is.
Istenigazából, miért is teszek úgy, mintha bárki olvasná a blogot? Azt hiszem, könnyebb elképzelni, hogy egy tömeghez beszél az ember... Na sebaj.
Apropó, van egy tök érdekes elméletem, majd mindjárt nyitok erről is topicot. Ez kezd hosszúra nyúlni, mint takony a parketten.
Akkor hát pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése